3.Rész

El sem hiszem a város másik végén levő kis szórakozó helyen voltunk, sokszor voltunk itt barátainkkal fagyizni vagy épp biliárdozni akikkel én még a mai napig jól tartom a kapcsolatot. Sajnos Harry annál kevésbé kevés szabadideje miatt.

Üres volt az egész helyiség aminek őszintén nagyon megörültem mert így legalább újra olyan lehet minden mint régen sikítozó rajongók nélkül. Imádom őket de most egy kicsit nyugisan akartam lazítani a bátyámmal.

-Csak nem Harry és Tory??-Közeledett felénk hatalmas mosollyal az üzlet tulaja Roby

-Roby!! Jó újra látni!-mondtuk szinte egyszerre.

Felültünk a bárszékre és vártuk a fagylaltunkat. Amikor az ajtó nyitás nyikorgására kaptam figyelmemet a bejárathoz.

Ezt el sem hiszem miért ver engem így a sors!?? Drake és a haverja lépett be.

Hirtelen teljesen lefagytam nem tudtam mit csináljak, hogy elkerüljem azt amitől a legjobban tartok. Közelebb húzódtam a pulthoz és előre fésültem ujjaimmal a hajamat, hogy minél jobban takarjam az arcom.

-Hát beléd meg mi ütött?- nézett furcsállóan Harry.

-Semmi! Csak nem lehetne, hogy inkább máskor fagyizunk? Most nem kívánom annyira..

-Tori! Ne beszélj mellé mondjad, hogy mi van!- fordult felém haragosan.

Késő volt már rábeszélni, hogy menjünk inkább máshova vagy akár haza, mert Drake felénk tartott.

-Harry kérlek ne csinálj semmi hülyeséget.-suttogtam.

-Mi? Ezt mire ..-Nem tudta befejezni mondatát mert Drake mellettünk termett.

-Kicsi szívem tegnap valahogy nem jól végződött az este nem gondolod?- Vigyorgott.

-Ááá mindent értek!- mosolygott rám magabiztosan Harry majd leugrott a székről, Drake felé fordult és azzal a lendülettel ütött bele gyomrába amitől Drake a padlóra került.

-Szerintem nem ismerjük még egymást! Harry vagyok Tori bátyja!-nyújtott kezet a földön szenvedő srácnak.

Drake feltápászkodott és vissza akarta adni az ütést de Harry épp időben elhajolt.

-Ne próbálkozz! És tartsd távol magad a húgomtól!-Tekintete izzott a haragtól.

Drake hangosan felnevetett.

-Ez szép milyen kis védelmező bátyuskád van édesem!-nézett rám elvigyorodott arccal. -Idefigyelj engem nem tudsz távol tartani tőle senki ne mondja meg nekem mit csináljak ezzel a szűzkurvával. -köpött Harry elé.

Sose láttam még ennyi feszültséget és haragot Harryben mint most. Több se kellett Harry földre terítette, a mellkasára ült, és izomból püfölni kezdte fejét. Drake tehetetlen volt. Ahogy csak tudtam rángattam le Harryt az áldozatáról.

-Harry!! Hagyd abba!! Elég!-ordítottam könnyekkel fojtogatva, de nem jutottam vele sokra.

A nagy zajra Roby is megjelent. És sikerült ketten leszednünk Harryt a tehetetlen testről. A padló vérfoltól díszelgett.

-Meg ne próbálj bárhogy is Torihoz közeledni! Tartsd távol magad tőle, hidd el jobban jársz ha nem kell még egyszer találkoznod velem-Lihegte Harry.

Drake haverja értetlenkedve nézte végig a történteket és ahogy láttam jól szórakozott.. ez ám a jó barát.

-Kapard össze és tűnjetek el!- biccentett Harry a srác felé aki felhúzta haverját és kivitte a kocsijába majd el is hajtottak.

-Istenem Harry most ez mégis mire volt jó?- üvöltöttem miközben ő csak nyugodtan mosta le a vért ujjairól a pult mögött.

-Megoldottam a helyzetet! Ez az alak többet nem tolja feléd a képét hidd el nekem!-Komoly arca mosolyra húzódott. Nagy mázli, hogy nem volt senki a helyszínen rajtunk kívül biztos rosszul jönne Harry-nek ha készültek volna képek vagy egy videó. Akár a karrierje végét is jelenthetné.

-Harry nem lehet mindent erőszakkal megoldani!- könyököltem a pultra.

-Ezen ne kattogj meg van oldva a dolog és kész vége! Roby nagyon sajnálom a történteket feltakarítok ígérem!

Szegény Roby meg sem tudott szólalni még mindig a látvány sokk hatása alatt állt.

2.Rész

-Mi? Nem történt semmi csak nagyon fárasztó napom volt és kész.! Inkább megyek is lefeküdni. Jó éjt!-Erőltettem egy mosolyt, nyomtam anyu arcára egy puszit majd felsiettem a szobámba.

-Miért? Miért mentem bele a találkozásba Drakel olyan hülye vagyok.-dühöngtem.

Kinyitottam a szekrényem, kivettem a kedvenc pizsamámat és a zuhanyzó felé vettem az irányt. Ahogy végeztem elterültem az ágyamon, el is aludtam volna ha nem csörren meg a telefonom nehezen de rávettem magam hogy elkússzak az éjjeli szekrény tetején heverő telefonig.

„Hova az istenbe tűntél? Jól otthagytál köszönöm.”

-Istenem! el is felejtettem Cat!- nyomtam a fejem a párnába.

Nincs most energiám elmondani a történteket meg úgy is csak levenné a fejem, hogy ő megmondta. Ahogy összejöttem Drake-el azóta folyton rágja a fülem, hogy egy szemétláda, csak én nem veszem észre a szerelemtől.

És igen most már rájöttem én is.

Éber álomba merültem amikor egy hangos ajtónyitódásra és hirtelen lámpaoltásra kaptam fel tekintetem.

Harry komoly de mégis aggódó arca hajolt felém.

-Mikor akartad mégis elmondani, hogy egy tuskó fasz mit csinált veled Tori!?

-De ezt te honnan tudod?- kérdeztem halkan

-Beck autójában maradt a pulcsid és behozta ..mindent elmondott-Hajtotta fejét tenyerébe majd idegesen hátrasimította göndör fürtjeit.

-Harry én ..-próbáltam belekezdeni de nem ment erősebbek voltak a feltörő könnyek amiből zokogás lett.

-Tss! Tss..semmi baj itt vagyok senki nem bánthat hallod-hajtotta fejemet a vállára és ölelt át.

-Én csak szakítani akartam vele..-kezdtem bele a mondandómba. -Az elején még olyan aranyos srác volt, de ahogy telt múlt az idő egyre erőszakosabb lett. Többet akart de én még ezt nem..nem vele és nem most.

-Kitekerem a nyakát! Hol lakik!? Mondjad a címét!-szorított erősebben Harry a haragtól.

-Nem! Harry ne csinálj semmit ne keveredj bele kérlek!

-Testvérem vagy még jó hogy beverem a képét! Mondjad!-Sötét tekintete megrémített.

-Nem! Hagyj inkább aludni nem vagyok már kisgyerek meg tudom oldani a saját problémáimat a segítséged nélkül is!-emeltem fel a hangom.

-Ez nem maradhat így Tori fogd már fel! Az az alak ki tudja mire képes! 2 nap és vissza kell mennem a srácokhoz nem hagyhatlak így itt!

Akár mennyire fáj, de igaza van fogalmam sincs, hogy mit tudnék tenni ellene.

-Majd megoldjuk..-húzódtam vissza a takaróm alá.

Harry egy utolsót pillantott rám, leoltotta a lámpát és óvatosan becsukta az ajtót.

/Harry szemszöge/

A reggeli napfény sugara melegítette vállamat. Jó végre itthon. Nincs rohanás csak pihenés és végre a családommal lehetek ez benne a legjobb, bár a Torival történtek nagyon aggasztanak. Nem lehet könnyű neki, tudom milyen anya keveset van itthon a munkája miatt. Apukánk pedig pár éve meghalt. Amikor még nem változott meg az életem többször volt olyan hogy napokat voltunk itthon egyedül, de ezt mindig jól viseltük.

Azóta ha anyának el kell utaznia Tori a keresztanyjánál van aki nem éppen egy szórakoztató ember. Ahogy elmélyedtem gondolataimban észre sem vettem a beosonó alakot.

-Kelj fel Tarzan!!- Ugrált az ágyamon Tori majd hozzám vágott egy párnát. Igen az én húgom nem tud már olyat csinálni amin megtudnák lepődni.

-Nem hogy hoztál volna nekem reggelit ha már így rám törsz – dugtam a fejem a hozzám vágott párna alá.

-Óó feleségül ne vegyelek? Anya már csinálja a reggelit told ki a segged!- rántotta le rólam a takarót kuncogva.

-Megvárom még behozod-mosolyogtam elégedetten.

-Igen? -Fogta meg a lábam és kezdet ki húzni az ágyamból.

/Tori szemszöge/

Annyira hiányoztak már a reggeli hülyülések Harry-vel nem tudtam kin letölteni itthon az energiámat.

Sajnálom hogy már holnapután vissza kell utaznia.

-Mit szólnál ha ma elmennénk a... tudod mit legyen meglepetés!- hozta fel az ötletet Harry miközben tejszínhabot nyomott a gofriára.

-Hmm..benne vagyok akkor 20 perc és indulhatunk- Mosolyogtam és indultam fel a szobámba.

-20 perc múlva udvarhölgyből hercegnő lesz? -nevetett hülye poénján.

-Hahaha ennyire vicces ne legyél- Válaszoltam gúnyos mosollyal.

40-45 perc múlva már a helyszínen parkoltunk.

1.Rész

-Engedj el!-ordítottam de semmi sem változott az erős kezek csak jobban szorították karjaimat.

-Mit képzelsz magadról te ribanc? Az enyém vagy megértetted?-Súgta fülembe összeszorított fogakkal a barátom Drake.

-Nem! Én ezt nem akarom engedj el kérlek.-Fakadtam sírva és egy erélyes mozdulattal kitekertem csuklómat kezei közül, majd a táncoló tömeg közé siettem hogy megtaláljam a kijáratott és a barátnőmet Cat-et.

Éreztem hogy követ ezért nem törődtem az emberekkel csak lökdöstem és furakodtam hogy el tudjak menekülni. Kifutottam a szórakozó helyből, és

egy dohányzó jó kedélyű fiú banda előtt találtam magam.

-Beck!?-léptem közelebb egy ismerős alakhoz.

-Tori? Hát te ilyen későn mit keresel itt?-Tekintete elkomolyodott ahogy végignézett könnyekkel borított arcomon.

Beck a bátyám Harry egyik legjobb haverja és az én őrző angyalom nem tudom hogy, de mindig ott van ha segítségre van szükségem.

-Kérlek vigyél haza könyörgöm!-Ahogy ezt kimondtam egy erős rántást éreztem hátulról a hajamon majd egy nagy pofont amitől a falnak estem... utolért.

-Normális vagy ember!? -lökte el tőlem Beck.

-Fogd be a pofád és haladj a dolgodra!-hangzott az erélyes válasz de ekkor egy durva ütés hangját hallottam. Drake teste hullott földre előttem.

-Kérlek Beck hagyd nem éri meg! Könyörgöm menjünk!-fogtam meg karját és próbáltam elhúzni a helyszínről. Nehezen de beültünk az autóba és elhajtottunk.

-Tori nem értelek te nem vagy olyan, aki akár egy szóra is leáll egy ilyen fiúval.-törte meg a csendet Beck.

-Tudom, csak ..

-Csak!?

-Ajj Beck te ezt nem értheted..csak vigyél haza -bújtam az ablak felé szipogva.

A házunk elé érve pillantásom megakadt egy fekete autón ami sehonnan sem volt ismerős. Ki lehet nálunk? Anyu nem szólt, hogy vendéget várnánk.

Ahogy beléptem a lakásba egy jó ízű nevetés hangja fogadott. Ez a nevetés, ez a hang Uram Isten el sem hiszem, hogy ő az Harry hazajött!

Mindent eldobtam a kezemből és a hang felé rohantam és igen igazam volt a bátyám ült a kanapén Anyuval nevetgéltek.

-Úristen Harry!!-ugrottam ölébe és ahogy csak az erőm bírta szorítottam ölelésemben.

-Meglepetééés!-ölelt vissza nevetve.

-Te bolond azt hittem hogy már soha többé nem jössz haza.-Álltam fel

-Tudod hogy sosem hagynálak el titeket csak nagyon sok a munka és nem lehetek egyszerre két helyen bármennyire is szeretném.

-Az én csillagom! Tényleg örülök hogy haza jöttél még ha csak egy kis időre is- Pacskolta meg Anya Harry arcát majd felém fordult.

-Tori kislányom mi van veled? Történt valami?- Fogta meg két vállamat.

-Minden oké. Miért?-lepődtem meg. Honnan tudhatja?

-Kincsem az Anyád vagyok látom rajtad! A szemed is be van vörösödve meg dagadva. Te sírtál!

Nem szólaltam meg csak csendben néztem magam elé.

-Tori??- törte meg figyelmemet Harry rekedtes hangja.